3. fejezet

Amikor felébredtem, rögtön kipattantam az ágyból, bementem a fürdőbe, és elvégeztem az ottani teendőimet, majd felöltöztem, bepakoltam az órára, majd elindultam a földszintre.
- Sziasztok! - Vigyorogtam, majd leültem reggelizni.
- Szia Kicsim! Milyen kirobbanó kedvedben vagy. - Mondta anya.
-Köszi. Apa? - Kérdeztem, majd elkezdtem enni egy almát.
- Dolgozik, az előbb ment el.
- Oké! Mikor indulunk?
- Egy negyed óra múlva. Beszélnünk kell. - Mondta sejtelmesen, én pedig befejeztem a rágcsálást.
- Miről?
- Arról, hogy ha legközelebb is ennyiszer hívnak majd apád telefonján, akkor vennünk kell neked egyet. Úgyis hamarosan látni fogsz, és akkor kellhet. - Mondta, én pedig felvidultam mert eszembe jutottak azok a hívások.
- Ajj..ajj... Itt valaki...
- Anyu! Ki ne mondd! Amúgy is... Nem tudtam rosszat mondani Edwardra... Ő olyan... Hmm... - Nem is ismerem... - Mondtam az elsőt, ami eszembe jutott, majd lehajtottam a fejem, és újból elkezdtem enni az almát.
- Kicsim! Nem kell szégyellned magad, majd megismered.
- Köszi. Szeretlek.
- Én is szeretlek. - Felálltam, és kidobtam az almát.
- Menjünk.
- Oké.- Mondtam, majd elkezdtünk öltözködni. Anya kiment a kocsihoz, addig én felkaptam a táskám, és kiléptem a házból, és bezártam az ajtót.
- Na go. - Mondtam, majd megindultam az úthoz, ahova anya az előbb állt ki.

- Sziasztok! - Köszöntem az évfolyam társaimnak. Nagy mosoly terült el az arcomon. Boldog voltam, és felvidult.
- Jó napot! Szia! Mizu?
- Jó kedvem van. Na srácok, ma plakátot készítünk a közelgő bálra, mivel jóformán én szervezem, ezért sokat segíthettek evvel. A lapokat itt találhatjátok mellettem. Lehet párban, egyénileg, és csoportban is dolgozni, szóval tessék elhelyezkedni skacok. Amíg dolgoztok, én feldobom a mintát a táblára.- Mondtam nekik, majd a táblához fordultam, és elképzeltem egy műkorizó párt. Kiskoromban sok ilyen műsort néztem, és nagyon megtetszett.
Szinte repültem a föld felett annyira boldog voltam, és még dudorásztam is rajzolás közben. Nagyon belemerültem a rajzolásba, így azt is elfelejtettem szinte, hogy hol vagyok. De aztán anyám hangja hozott vissza a terembe a tábla elé.
- Még mindig repesel az örömtől? Ennyire feldob, hogy kapsz majd egy telefont? - Kérdezte anya hitetlenkedve, de vigyorogva. Hallhatólag boldog volt a tudattól, hogy boldog vagyok.
- Hát.. Nem tudom, de nem attól vagyok 20 centivel a föld felett. Persze az is tök jó, hogy kapok egy telefont, de most más felé jár az agyam. - Mondtam neki, miközben még mindig rajzoltam.
- Vagy éppen más valaki felé, nem?
- Sssh! Valaki meghallhatja. - Szóltam rá anyura. Nem szerettem volna, ha valaki meghallja a beszélgetésünket. - Amúgy... Na, jó! Ezt visszakapod otthon! - Mondtam neki, miközben fenyegetően felemeltem a mutatóujjam.
- Oké. Oké. Amúgy nagyon szép lett, örülök hogy ennyire be lelkesültél. - Mondta anyu, miközben én felpattantam a tanáriasztalra. - Naaa! Nálad mindig szokás oda felülni ahova nem szabad?
- Anya ne izélj már, boldog vagyok. - Nyújtottam rá a nyelvem. Nem tudom mitől vagyok ennyire boldog. Hmm.. Ez tetszik. Vajon Ő is itt van?
- És más is boldog... - Mondta anya halkan, és sejtelmesen, evvel választ adva a kérdésemre.
- Anya, te gondolatolvasó vagy? Éppen.. Áhh mindegy! - Legyintettem egyet, mire anya felkuncogott.
- Nem vagyok gondolatolvasó, csak van az ábrázatod, amikor rá gondolsz. - Tájékoztatott anyám, én meg rögtön zavarba jöttem.
- És ezt most mondod? Köszi... - Mondtam, miközben éreztem, hogy pirulok... Uhh! Az egész osztály előtt fogok zavarba jönni... Vagyis.. Már nem...
- Ugyan kislányom, örülök, hogy boldog vagy.
- Köszi.
- Ahogy látom, mindenkinek készen van. - Mondta Jessica, miközben hallottam, hogy feláll, és körbejár, valószínűleg összeszedte a munkákat.
- Király vagyok, vagy király vagyok? - Kérdeztem Anyutól, miközben pacsira nyújtottam a kezem, amit meg is kaptam. Amúgy nem vagyok ennyire egoista, csak úgy jött.
- Héé! Mit csináltál a lányommal, és ki vagy te? Először az a bizonyos vigyor, amikor rá gondolsz, most meg egós lettél? Hah..
- Nyugi! Ez csak úgy jött. Amúgy... Bocsi, hogy felültem az asztalra. - Pattantam le az asztalról.
- Semmi gond. Amúgy csak hülyültem. - Paskolta meg anya a vállamat, majd elkezdtük összeszedni a cuccokat, majd kimentünk a teremből.
- Lesz még egy órám, azt gyorsan lerendezzük, aztán megyünk bevásárolni az ebédhez, oké?
- Okéé.. mi lesz a kaja?
- Tejfölös-hagymás csirke.
- Hmm... Az király. - Mosolyogtam rá anyára, miközben bementünk egy újabb órára. Azt már nem én tanítottam, csak néztem ki a fejemből, de ez nem nagyon sikerült.
- Sarah, megint eljátsszuk a múltkori Nagy Medvés dolgot? - Kérdezte egy macis dörmögő hang. Emmett. Erre felkuncogtam, de nem voltam egyedül evvel.
- Persze. Mit rajzoljak? - Kérdeztem és oda mentem a táblához.
- Egy farkast. - Mondta, én pedig feldobtam a táblára a kívánt rajzot.
Közben vége lett az órának, és hallottam, amint valakik bejönnek.
- Hali Tesó. - Hallottam Emmett hangját. Biztos Jasper az. Van, hogy elmennek a tesójukért a másik órájának színhelyére.
Én közben még mindig rajzolgattam.
- Hali. - Amint meghallottam a hangját, összezavarodtam. Jézusom, itt van. Mit csináljak? Hah.. Ez vicc.. Meg akarom ismerni, de bujkálni akarok előle.. Ez vicc.
- Szia Sarah. - Köszönt nekem is Edward.
- Szia. - Mondtam neki, majd befejeztem a rajzot, és oda fordultam Emmetthez. - Ez kész. Látod, most sem tudtál kifogni rajtam. - Mosolyogtam, miközben megtöröltem a kezem, mivel éreztem, hogy krétaporos.
- Hát, megint nem sikerült. De valamit tudok, amit te nem.
- Igen? És mit? - Kérdeztem incselkedve, miközben elkezdett egyre jobban felfelé görbülni a szám széle.
- Hát ezt. - Lépett közelebb, és elkezdett csikizni.
- Ne.. ne.. lécci! - Mondtam miközben forogtam a karjai közt, de evvel csak azt értem el, hogy háttal álltam neki, így átfogta a derekam és úgy csikizett tovább, miközben én visítoztam összevissza.
- Anyu! Edward! Valaki segítsen! Hagyd abba lécci! - Sikongattam, miközben nevettem. Hát ez kész. Összegörnyedve próbáltam hátráltatni a csikizésben, de még jobban rákezdett.
Hirtelen egy erős kéz, kirántott Emmett kezeiből, és én egyből felismertem az illatát. Edward. Erősen szorított magához a derekamnál fogva, én pedig mellkasán pihentettem a kezem.
- Köszi. - Mosolyogtam rá, és akármennyire is nem láttam, éreztem bellül, hogy ő is mosolyog.
- Szívesen, máskor is. - Mondta, és a gyanúm beigazolódott;mosolygott.
- Khmm... Sziasztok! - Köszöntött egy csilingelő hang. Alice.
- Szia. - Köszöntem neki, de nem fordultam felé, még mindig Edward ölelésébe bújva élveztem az illatát.
- Sarah, szeretném megkérdezni, hogy mikor megyünk vásárolni? - Kérdezte tőlem, én pedig felé fordultam. El csodálkoztam milyen közvetlen. Talán ő ilyen; vidám, pattogó, és boldog.
- Szerintem ma délután, mert még segítek anyának főzni is.
- Menj csak kicsim, én meg leszek egyedül, addig is a barátaiddal lehetsz. - Mondta anya, mire én legszívesebben lesüllyedtem volna a föld alá.
- Oké. Akkor majd elmegyek érted jó?
- Persze. Adjam meg a címet?
- Aha, az jó lenne... - Majd kutatott a táskájában, gondolom papírt és tollat vett elő. - Nah, mondhatod. - Gyorsan elmondtam neki a címet, majd megegyeztünk, hogy 2-kor találkozunk előttünk. Elköszöntünk, majd mindenki ment a maga dolgára. Izgultam. Nem tudtam mit hozhat még a délután, vagy mi fog ebből kisülni. Folyton Edward szavai hallatszottak a fejemben, boldogságot árasztva elmémre.