Folytatás.

Sziasztok! Kb. 1 hónapja újra olvashatok-anyu megengedte-, és pár napja azon filózok, hogy folytatom a történeteimet. Ma neki ültem elolvasni őket, és a F.A.S.U.-nál megakadtam az utolsó szónál... ,,Nyugi..." Nah igen... Sosem gondoltam volna, hogy a saját történetem ilyen hatással lesz rám.. De, hogy egy szó? Szót fogadtam, megnyugodtam. Sőt, majdhogynem lementem alfába.. De nem hagyott nyugodni a mondat folytatása... És a történet folytatása. A történeteim folytatása.
Szóval: FOLYTATOM A TÖRTÉNETEIMET! Ráadásul újakba is belekezdtem, amik 1-től 1-ig nagyon jók- legalábbis szerintem. Remélem legalább elolvassátok ezt a bejegyzést, és továbbá is olvastok majd. Valószínűleg hétvégén friss-de nem biztos. :)
XoXo.
P.S.: fent vagyok "Facebook"-on. :) így találtok meg: Kálmán Klaudya.
Valószínűleg teszek ki olyan kis táblát is, hogy könnyebben bejelöljetek :)
Köszi! Puszi!

Kiváló Szerkesztői Díj Minden olvasómnak!!!

Teendők a díjjal:

1. Meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk

1.: Megvan:D Köszike Gicus16!!!

2.: Megvan.

3.: Gicus16:
    http://rebekakreidl.blogspot.com
    http://gicus15.blogspot.com/
    http://gicus-novellai.blogspot.com/
    http://jennyedward.blogspot.com/

4.: Szerintem majdnem mindenki megkapta, szóval minden olvasómnak küldöm!:D

5. Mindenkinek küldöm, aki olvas!!!

6: Aki megnézi ezt a bejegyzést, az úgyis tudja, hogy megkapta:)

Sajnálom.

Előszőr nem is tudtam, hogy mondjam el, de a lényeg megvan szóval írok....

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de most egy kicsit elment velem a ló... Vagyis, gyorsabban mennek az események, mint ahogy azt fel tudnám fogni.

1. A mamám meghalt....(nem részletezném...)
2. Otthon még nagyobb lett a cirkusz.
3. Sikeresen átiratkoztam a Szent László Általános részlegébe.
4. A halászléfőzőt végig vittem..(3 napig buli 1000rrel, nem semmi!)
5. Mama temetése.
6. Most hétvégén megint házibuli...(totál KáÓ)
7. Most írok....:D


Szóval, elolvastam a F.A.S.U. utolsó fejijét, és eléggé gyatra lett, még így távlatból is.... Szóval:
Elhatároztam, hogy írogatok, írogatok de  nem nagyon fogok frisselni, így tovább tart majd a töri(genya vagyok tudom:D)
Ráadásul mingyárt, lesz majd az évkezdés, új suliban, szóval össze kell szednem magam:S
Lehetséges hogy koleszos is leszek szal, akkor nem lesz annyi időm a gépezésre, de ez még egyáltalán nem bizti, csak reménykedem benne.

Na mindegy, majd jövök:) pusza.

Sajnálom.

Bocs.. Tudom az erdőben lakik, meg tele van vele a padlás, de akkor is bocsi...

Van 2 hírem. Az egyik rossz, a másik jó.
Rossz hír: Bocsássatok meg, de nem tudok írni. A történeteimet nem hagyom befejezetlenül, de egyenlőre szüneteltetem a blogjaimat.
okok:

1. Kivagyok lelkileg.
2. Itthon ingyen cirkusz van(szerintem egyesek tudják mit jelent, és akik ismernek, azok még jobban...)
3. Mamám kórházban van 3 hónapja, STROKE-ot kapott(agyvérzés, bal-feles bénulással).
   

Olyan szinten ki vagyok idegileg, hogy az kész... a F.A.S.U.(Fény a sötétség után)-ban is az utolsó fejiben, elég trehányul kedvem szerint írtam meg a fejezetet, de benne van pár lényeges dolog is, ezért csak kisebb javítgatások lesznek benne, amit majd felrakok újból...(folytatás a köv. bekezdésben)

Jó hír: NYÁRON vissza jövök! pontos dátumot nem tudok adni, de szerintem július eleje felé leszek várhatólag. Ismétlem:VÁRHATÓLAG azaz nem biztos.Mint feljebb említettem, nem szeretném a blogjaimat abbahagyni, a szívemhez nőttek.
Szóval kb. júliusban várható vagyok. :D
Puxi. Klau

!!!Blog másolás!!!

Sziasztok! Ezt Szilvi oldalán olvastam, és eléggé felidegesített a szitu, így gondoltam unatkozás helyett felteszem a blogjaimra. Ha te is akarod idegesíteni( nem szánt szndékból) a másikat, akkor kérlek tedd ki írótársaink érdekében!
Köszi, Klau
u.i.: A hiteleség kedvéért igyekeztem nem hozzányúlni a helyesírási hibákhoz, de nehéz volt így sem hozzá nyúlni, de kijelenthetem: Teljesen EREDETI változat!

Kedves írótársam!
Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.Aki szórul-szóra másol az undorító!Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Előre köszönjük:Alice és Ivi

4. fejezet

Ahogy beléptünk a házba, és lepakoltunk, indultunk a konyhába egy gyorsat enni. Ez tényleg gyors volt, mert csak megettem 3 jó nagy almát, aztán mentem kezet mosni, és irány fel készülődni. Na igen... Ha vásárolni megy az ember lánya akkor se nézzen ki bénán... Na meg lehet ott lesz Edward is... Bár... Nem hiszem, hogy annyira behódolna a vásárlásnak, hogy önként el jön. Ha csak nem Alice elrángatja.
- Anyaaa! Segíts! - Kiabáltam egy nagyot, szó szerint sötétségben a szekrényem előtt állva.
- Mi az Kicsim? - Kiabálta vissza anya, miközben jött fel a lépcsőn. Ezt mindig eljátsszuk. Kiabálunk a másiknak, totál értelmetlen módon...
- Mit húzzak feeeel? - Kérdeztem halkabban, kihúzva azt a bizonyos "e" betűt.
- Jövök segíteeek. - Na igen.. Ez is egy másik jó szokásunk.. Húzni az e betűt.- Mire gondoltál? - Kérdezte Anya immáron mellettem állva.
- Valami lazára, sportosra, és ahogy elnézem Alice-t strapabíróra. - Hát igen. Hallásom szerint( ami nem gyenge tekintve a képességeimet) Alice egy duracell nyuszi 100-szor erősebben feltúrbózva. Na jó ne túlozzunk.
- Oké.. Szóval az a tipikus egész nap városban leszek ruci... - Mondta anya gondolataiba merülve, és valószínűleg a szekrényembe is. Hát igen... Anya sem egy anyucis Anyuci...Mármint fiatalasabb.- Ez jó lesz. Farmer naci, meg egy jó kis pulcsi amin flitterek vannak. Persze kivételesen cipzáros. Szerintem a póló jó lesz rajtad.- Mondta elgondolkozva anya. Hát igen.. Ez gyors volt.
- Köszikeee. - Na igen.. Ahogy mondtam: Az a bizonyos 'e' betű...
- Sziviiiii. - Akkor az 'i' se maradjon ki. Anya ki ment a szobámból magamra hagyva engem, én meg neki álltam öltözködni. Ezt muszály elmesélni.
Levettem a nadrágot, ami volt rajtam délelőtt, és megkerestem a másiknak az elejét, aztán belebújtam. Ugyanez a pulcsival, pólót a nadrágba, és mehetünk is. ( Ilyen kedvem van ne kövezzetek meg... - szerk.)

- Szia. - Köszönt Alice ahogy kiléptem a házból és rögtön a nyakamban csüngött. Szép... Hát igen, duracell nyuszi a javából.
- Szia. - Köszöntem és vissza öleltem őt.
- Akkor elmegyünk Seattle-be és ott benézünk a plázába a többit meglátjuk. A múltkor láttam egy darabot ami tök jól állna neked...- ... Extra kiszerelésben. Erre a gondolatra hallottam egy kuncogást az út felől. Rögtön felismertem a hangját. Akkor most Alice rángatta el ahogy gondoltam, vagy magától jött? Hmm.. Majd kiderül.
Közben oda értünk a kocsihoz, és ahogy sejtettem Edward állt ott mellette.
- Szia. - Köszönt mosolyogva bársonyos hangján. Anyám... Ha így fog beszélni egész nap, nem tudom mit csinálok... - Erre megint egy kuncogás. -...De tudom.... Nah, jó mégsem... - Mégegy kuncogás. - Nah, jó gondolatolvasó vagy mi? - Erre rögtön elgalgatott. - Nah itt van valami... Hmm... Erre rá fogok jönni. - döntöttem el magamban, miközben beszálltunk a kocsiba.
Én ültem hátul, Edward a volánnál, Alice pedig az anyós üllésen. Egész úton beszélgettünk.

Végül Edward és az én unszolásomra, csak 5 boltba mentünk be, de az is eltartott vagy 3 órán át. Szatyrokkal megrakodva lépkedtünk ki a plázából. Én mentem középen, nehogy valami baj legyen, Edward a jobbomon, Alice pedig a balomon lépdelt. Végülis 3 farmerral, 5 pólóval, és 4 pulcsival gazdagottam. Viszont Alice Annyit vásárolt, hogy még Edward is fel volt pakolva elég rendesen.
- Ez jó volt. Legközelebb is teszünk ilyet? - Kérdezte Alice. Hát igen... Mingyárt lépünk ki a plázából, ő már menne vissza... - Kuncogás a jobbomról.- Na szép, a végén még az lesz, hogy mondok magamban egy viccet, és elkezd eszeveszettül röhögni. Az durva lenne.
- Aha. De akkor szólj előbb, és akkor előtte 3 nappal nem megyek el Anyuval vásárolni. Képzeld, képesek vagyunk ennek a dupláját megvenni fejenként. - Újságoltam újdonsűlt barátnőmnek a kocsi felé haladva, miközben felmutattam a kezemben lévő pakkot..
- Az jó. Mi ennek az 5-szörösét... - Mondta Alice miközben hallottam a szatyrok surlódó hangját ami azt jelezte: felmutatta a saját adagját.
-... Heti kétszer. - Fejezte be a mondatot Edward, miközben elkezdte bepakolni a cuccokat a csomagtartba. Én magam mellé teszem az autóba, úgy nem lesz kavarodás.
- Az jó. Akkor végképp szólj! - Szóltam rá Alice-ra miközben beszálltunk.
- Nők.... - Mondta Edward miközben indított.
- Heeej! - Szóltunk rá Egyszerre Alice-vel, mire elkezdtünk mindhárman nevetni. Alice útközben bekapcsolta a rádiót, és épp egy jó szám ment benne.
- Ti milyen zenét szerettek? - Kérdeztem Őket miközben az ütemet vertem a lábamon.
- Hát inkább a nyugisabb zongoramveket szeretem. Mozart, Vivaldi... - sorolta Edward miközben vezetett.
- Nem mondod!? Dettó!(Ugyanaz/ez-szerk) - Vigyorogtam, miközben Elkezdtem dúdolni egy Vivaldi számot. Edward is bekapcsolódott, majd mikor befejeztük egyszerre szólaltunk meg.
- Kedvencem. - Ezt megmosolyogtam. Végre egy ember aki szereti a zongoraműveket...
- Te Alice? - Teljesen elfelejtettem, hogy ő is itt van...
- Én is szeretem ezeket, de inkább egy kicsit pörgősebb, de mindent meghallgatok. - Mesélte Alice.
Megszólalt a rádióban Avril Lavigne-tól a Girlfriend.
- Ismered? - Kérdeztem Alice-tól, miközben elkezdtem megint dobolni a lábamon az ütemet.
- Igen... Egy, Két, Há', És!
- Hey, Hey, you, you, I don't like your girlfriend... - Kezdtük énekelni a dalt, miközben Alice feltekerte a hangot. Eszeveszettül énekeltünk, Alice csilingelő hangja, és az enyém teljesen összeillet Avril-éval.
- Ááh! - Sikkantottamfel, mivel egy rántást éreztem a kocsin, valószínűleg Edward Elrántotta a kormányt.
- Nyugi...


Sziasztok! Hosszabbra gondoltam, de mivel így is 1 órán át írtam, asszem ennyi elég is. :D Pont közre jött. Hát igen.. az utolsó mondat nektek is szól: Nyugi...
Na megy Nyugi, Edward befejezi a mondatot, de majd csak a következő részben. Hosszú voltak a hétkőznapo, úgy hogy megyek is.
Sziasztok, Pux.

3. fejezet

Amikor felébredtem, rögtön kipattantam az ágyból, bementem a fürdőbe, és elvégeztem az ottani teendőimet, majd felöltöztem, bepakoltam az órára, majd elindultam a földszintre.
- Sziasztok! - Vigyorogtam, majd leültem reggelizni.
- Szia Kicsim! Milyen kirobbanó kedvedben vagy. - Mondta anya.
-Köszi. Apa? - Kérdeztem, majd elkezdtem enni egy almát.
- Dolgozik, az előbb ment el.
- Oké! Mikor indulunk?
- Egy negyed óra múlva. Beszélnünk kell. - Mondta sejtelmesen, én pedig befejeztem a rágcsálást.
- Miről?
- Arról, hogy ha legközelebb is ennyiszer hívnak majd apád telefonján, akkor vennünk kell neked egyet. Úgyis hamarosan látni fogsz, és akkor kellhet. - Mondta, én pedig felvidultam mert eszembe jutottak azok a hívások.
- Ajj..ajj... Itt valaki...
- Anyu! Ki ne mondd! Amúgy is... Nem tudtam rosszat mondani Edwardra... Ő olyan... Hmm... - Nem is ismerem... - Mondtam az elsőt, ami eszembe jutott, majd lehajtottam a fejem, és újból elkezdtem enni az almát.
- Kicsim! Nem kell szégyellned magad, majd megismered.
- Köszi. Szeretlek.
- Én is szeretlek. - Felálltam, és kidobtam az almát.
- Menjünk.
- Oké.- Mondtam, majd elkezdtünk öltözködni. Anya kiment a kocsihoz, addig én felkaptam a táskám, és kiléptem a házból, és bezártam az ajtót.
- Na go. - Mondtam, majd megindultam az úthoz, ahova anya az előbb állt ki.

- Sziasztok! - Köszöntem az évfolyam társaimnak. Nagy mosoly terült el az arcomon. Boldog voltam, és felvidult.
- Jó napot! Szia! Mizu?
- Jó kedvem van. Na srácok, ma plakátot készítünk a közelgő bálra, mivel jóformán én szervezem, ezért sokat segíthettek evvel. A lapokat itt találhatjátok mellettem. Lehet párban, egyénileg, és csoportban is dolgozni, szóval tessék elhelyezkedni skacok. Amíg dolgoztok, én feldobom a mintát a táblára.- Mondtam nekik, majd a táblához fordultam, és elképzeltem egy műkorizó párt. Kiskoromban sok ilyen műsort néztem, és nagyon megtetszett.
Szinte repültem a föld felett annyira boldog voltam, és még dudorásztam is rajzolás közben. Nagyon belemerültem a rajzolásba, így azt is elfelejtettem szinte, hogy hol vagyok. De aztán anyám hangja hozott vissza a terembe a tábla elé.
- Még mindig repesel az örömtől? Ennyire feldob, hogy kapsz majd egy telefont? - Kérdezte anya hitetlenkedve, de vigyorogva. Hallhatólag boldog volt a tudattól, hogy boldog vagyok.
- Hát.. Nem tudom, de nem attól vagyok 20 centivel a föld felett. Persze az is tök jó, hogy kapok egy telefont, de most más felé jár az agyam. - Mondtam neki, miközben még mindig rajzoltam.
- Vagy éppen más valaki felé, nem?
- Sssh! Valaki meghallhatja. - Szóltam rá anyura. Nem szerettem volna, ha valaki meghallja a beszélgetésünket. - Amúgy... Na, jó! Ezt visszakapod otthon! - Mondtam neki, miközben fenyegetően felemeltem a mutatóujjam.
- Oké. Oké. Amúgy nagyon szép lett, örülök hogy ennyire be lelkesültél. - Mondta anyu, miközben én felpattantam a tanáriasztalra. - Naaa! Nálad mindig szokás oda felülni ahova nem szabad?
- Anya ne izélj már, boldog vagyok. - Nyújtottam rá a nyelvem. Nem tudom mitől vagyok ennyire boldog. Hmm.. Ez tetszik. Vajon Ő is itt van?
- És más is boldog... - Mondta anya halkan, és sejtelmesen, evvel választ adva a kérdésemre.
- Anya, te gondolatolvasó vagy? Éppen.. Áhh mindegy! - Legyintettem egyet, mire anya felkuncogott.
- Nem vagyok gondolatolvasó, csak van az ábrázatod, amikor rá gondolsz. - Tájékoztatott anyám, én meg rögtön zavarba jöttem.
- És ezt most mondod? Köszi... - Mondtam, miközben éreztem, hogy pirulok... Uhh! Az egész osztály előtt fogok zavarba jönni... Vagyis.. Már nem...
- Ugyan kislányom, örülök, hogy boldog vagy.
- Köszi.
- Ahogy látom, mindenkinek készen van. - Mondta Jessica, miközben hallottam, hogy feláll, és körbejár, valószínűleg összeszedte a munkákat.
- Király vagyok, vagy király vagyok? - Kérdeztem Anyutól, miközben pacsira nyújtottam a kezem, amit meg is kaptam. Amúgy nem vagyok ennyire egoista, csak úgy jött.
- Héé! Mit csináltál a lányommal, és ki vagy te? Először az a bizonyos vigyor, amikor rá gondolsz, most meg egós lettél? Hah..
- Nyugi! Ez csak úgy jött. Amúgy... Bocsi, hogy felültem az asztalra. - Pattantam le az asztalról.
- Semmi gond. Amúgy csak hülyültem. - Paskolta meg anya a vállamat, majd elkezdtük összeszedni a cuccokat, majd kimentünk a teremből.
- Lesz még egy órám, azt gyorsan lerendezzük, aztán megyünk bevásárolni az ebédhez, oké?
- Okéé.. mi lesz a kaja?
- Tejfölös-hagymás csirke.
- Hmm... Az király. - Mosolyogtam rá anyára, miközben bementünk egy újabb órára. Azt már nem én tanítottam, csak néztem ki a fejemből, de ez nem nagyon sikerült.
- Sarah, megint eljátsszuk a múltkori Nagy Medvés dolgot? - Kérdezte egy macis dörmögő hang. Emmett. Erre felkuncogtam, de nem voltam egyedül evvel.
- Persze. Mit rajzoljak? - Kérdeztem és oda mentem a táblához.
- Egy farkast. - Mondta, én pedig feldobtam a táblára a kívánt rajzot.
Közben vége lett az órának, és hallottam, amint valakik bejönnek.
- Hali Tesó. - Hallottam Emmett hangját. Biztos Jasper az. Van, hogy elmennek a tesójukért a másik órájának színhelyére.
Én közben még mindig rajzolgattam.
- Hali. - Amint meghallottam a hangját, összezavarodtam. Jézusom, itt van. Mit csináljak? Hah.. Ez vicc.. Meg akarom ismerni, de bujkálni akarok előle.. Ez vicc.
- Szia Sarah. - Köszönt nekem is Edward.
- Szia. - Mondtam neki, majd befejeztem a rajzot, és oda fordultam Emmetthez. - Ez kész. Látod, most sem tudtál kifogni rajtam. - Mosolyogtam, miközben megtöröltem a kezem, mivel éreztem, hogy krétaporos.
- Hát, megint nem sikerült. De valamit tudok, amit te nem.
- Igen? És mit? - Kérdeztem incselkedve, miközben elkezdett egyre jobban felfelé görbülni a szám széle.
- Hát ezt. - Lépett közelebb, és elkezdett csikizni.
- Ne.. ne.. lécci! - Mondtam miközben forogtam a karjai közt, de evvel csak azt értem el, hogy háttal álltam neki, így átfogta a derekam és úgy csikizett tovább, miközben én visítoztam összevissza.
- Anyu! Edward! Valaki segítsen! Hagyd abba lécci! - Sikongattam, miközben nevettem. Hát ez kész. Összegörnyedve próbáltam hátráltatni a csikizésben, de még jobban rákezdett.
Hirtelen egy erős kéz, kirántott Emmett kezeiből, és én egyből felismertem az illatát. Edward. Erősen szorított magához a derekamnál fogva, én pedig mellkasán pihentettem a kezem.
- Köszi. - Mosolyogtam rá, és akármennyire is nem láttam, éreztem bellül, hogy ő is mosolyog.
- Szívesen, máskor is. - Mondta, és a gyanúm beigazolódott;mosolygott.
- Khmm... Sziasztok! - Köszöntött egy csilingelő hang. Alice.
- Szia. - Köszöntem neki, de nem fordultam felé, még mindig Edward ölelésébe bújva élveztem az illatát.
- Sarah, szeretném megkérdezni, hogy mikor megyünk vásárolni? - Kérdezte tőlem, én pedig felé fordultam. El csodálkoztam milyen közvetlen. Talán ő ilyen; vidám, pattogó, és boldog.
- Szerintem ma délután, mert még segítek anyának főzni is.
- Menj csak kicsim, én meg leszek egyedül, addig is a barátaiddal lehetsz. - Mondta anya, mire én legszívesebben lesüllyedtem volna a föld alá.
- Oké. Akkor majd elmegyek érted jó?
- Persze. Adjam meg a címet?
- Aha, az jó lenne... - Majd kutatott a táskájában, gondolom papírt és tollat vett elő. - Nah, mondhatod. - Gyorsan elmondtam neki a címet, majd megegyeztünk, hogy 2-kor találkozunk előttünk. Elköszöntünk, majd mindenki ment a maga dolgára. Izgultam. Nem tudtam mit hozhat még a délután, vagy mi fog ebből kisülni. Folyton Edward szavai hallatszottak a fejemben, boldogságot árasztva elmémre.