4. fejezet

Ahogy beléptünk a házba, és lepakoltunk, indultunk a konyhába egy gyorsat enni. Ez tényleg gyors volt, mert csak megettem 3 jó nagy almát, aztán mentem kezet mosni, és irány fel készülődni. Na igen... Ha vásárolni megy az ember lánya akkor se nézzen ki bénán... Na meg lehet ott lesz Edward is... Bár... Nem hiszem, hogy annyira behódolna a vásárlásnak, hogy önként el jön. Ha csak nem Alice elrángatja.
- Anyaaa! Segíts! - Kiabáltam egy nagyot, szó szerint sötétségben a szekrényem előtt állva.
- Mi az Kicsim? - Kiabálta vissza anya, miközben jött fel a lépcsőn. Ezt mindig eljátsszuk. Kiabálunk a másiknak, totál értelmetlen módon...
- Mit húzzak feeeel? - Kérdeztem halkabban, kihúzva azt a bizonyos "e" betűt.
- Jövök segíteeek. - Na igen.. Ez is egy másik jó szokásunk.. Húzni az e betűt.- Mire gondoltál? - Kérdezte Anya immáron mellettem állva.
- Valami lazára, sportosra, és ahogy elnézem Alice-t strapabíróra. - Hát igen. Hallásom szerint( ami nem gyenge tekintve a képességeimet) Alice egy duracell nyuszi 100-szor erősebben feltúrbózva. Na jó ne túlozzunk.
- Oké.. Szóval az a tipikus egész nap városban leszek ruci... - Mondta anya gondolataiba merülve, és valószínűleg a szekrényembe is. Hát igen... Anya sem egy anyucis Anyuci...Mármint fiatalasabb.- Ez jó lesz. Farmer naci, meg egy jó kis pulcsi amin flitterek vannak. Persze kivételesen cipzáros. Szerintem a póló jó lesz rajtad.- Mondta elgondolkozva anya. Hát igen.. Ez gyors volt.
- Köszikeee. - Na igen.. Ahogy mondtam: Az a bizonyos 'e' betű...
- Sziviiiii. - Akkor az 'i' se maradjon ki. Anya ki ment a szobámból magamra hagyva engem, én meg neki álltam öltözködni. Ezt muszály elmesélni.
Levettem a nadrágot, ami volt rajtam délelőtt, és megkerestem a másiknak az elejét, aztán belebújtam. Ugyanez a pulcsival, pólót a nadrágba, és mehetünk is. ( Ilyen kedvem van ne kövezzetek meg... - szerk.)

- Szia. - Köszönt Alice ahogy kiléptem a házból és rögtön a nyakamban csüngött. Szép... Hát igen, duracell nyuszi a javából.
- Szia. - Köszöntem és vissza öleltem őt.
- Akkor elmegyünk Seattle-be és ott benézünk a plázába a többit meglátjuk. A múltkor láttam egy darabot ami tök jól állna neked...- ... Extra kiszerelésben. Erre a gondolatra hallottam egy kuncogást az út felől. Rögtön felismertem a hangját. Akkor most Alice rángatta el ahogy gondoltam, vagy magától jött? Hmm.. Majd kiderül.
Közben oda értünk a kocsihoz, és ahogy sejtettem Edward állt ott mellette.
- Szia. - Köszönt mosolyogva bársonyos hangján. Anyám... Ha így fog beszélni egész nap, nem tudom mit csinálok... - Erre megint egy kuncogás. -...De tudom.... Nah, jó mégsem... - Mégegy kuncogás. - Nah, jó gondolatolvasó vagy mi? - Erre rögtön elgalgatott. - Nah itt van valami... Hmm... Erre rá fogok jönni. - döntöttem el magamban, miközben beszálltunk a kocsiba.
Én ültem hátul, Edward a volánnál, Alice pedig az anyós üllésen. Egész úton beszélgettünk.

Végül Edward és az én unszolásomra, csak 5 boltba mentünk be, de az is eltartott vagy 3 órán át. Szatyrokkal megrakodva lépkedtünk ki a plázából. Én mentem középen, nehogy valami baj legyen, Edward a jobbomon, Alice pedig a balomon lépdelt. Végülis 3 farmerral, 5 pólóval, és 4 pulcsival gazdagottam. Viszont Alice Annyit vásárolt, hogy még Edward is fel volt pakolva elég rendesen.
- Ez jó volt. Legközelebb is teszünk ilyet? - Kérdezte Alice. Hát igen... Mingyárt lépünk ki a plázából, ő már menne vissza... - Kuncogás a jobbomról.- Na szép, a végén még az lesz, hogy mondok magamban egy viccet, és elkezd eszeveszettül röhögni. Az durva lenne.
- Aha. De akkor szólj előbb, és akkor előtte 3 nappal nem megyek el Anyuval vásárolni. Képzeld, képesek vagyunk ennek a dupláját megvenni fejenként. - Újságoltam újdonsűlt barátnőmnek a kocsi felé haladva, miközben felmutattam a kezemben lévő pakkot..
- Az jó. Mi ennek az 5-szörösét... - Mondta Alice miközben hallottam a szatyrok surlódó hangját ami azt jelezte: felmutatta a saját adagját.
-... Heti kétszer. - Fejezte be a mondatot Edward, miközben elkezdte bepakolni a cuccokat a csomagtartba. Én magam mellé teszem az autóba, úgy nem lesz kavarodás.
- Az jó. Akkor végképp szólj! - Szóltam rá Alice-ra miközben beszálltunk.
- Nők.... - Mondta Edward miközben indított.
- Heeej! - Szóltunk rá Egyszerre Alice-vel, mire elkezdtünk mindhárman nevetni. Alice útközben bekapcsolta a rádiót, és épp egy jó szám ment benne.
- Ti milyen zenét szerettek? - Kérdeztem Őket miközben az ütemet vertem a lábamon.
- Hát inkább a nyugisabb zongoramveket szeretem. Mozart, Vivaldi... - sorolta Edward miközben vezetett.
- Nem mondod!? Dettó!(Ugyanaz/ez-szerk) - Vigyorogtam, miközben Elkezdtem dúdolni egy Vivaldi számot. Edward is bekapcsolódott, majd mikor befejeztük egyszerre szólaltunk meg.
- Kedvencem. - Ezt megmosolyogtam. Végre egy ember aki szereti a zongoraműveket...
- Te Alice? - Teljesen elfelejtettem, hogy ő is itt van...
- Én is szeretem ezeket, de inkább egy kicsit pörgősebb, de mindent meghallgatok. - Mesélte Alice.
Megszólalt a rádióban Avril Lavigne-tól a Girlfriend.
- Ismered? - Kérdeztem Alice-tól, miközben elkezdtem megint dobolni a lábamon az ütemet.
- Igen... Egy, Két, Há', És!
- Hey, Hey, you, you, I don't like your girlfriend... - Kezdtük énekelni a dalt, miközben Alice feltekerte a hangot. Eszeveszettül énekeltünk, Alice csilingelő hangja, és az enyém teljesen összeillet Avril-éval.
- Ááh! - Sikkantottamfel, mivel egy rántást éreztem a kocsin, valószínűleg Edward Elrántotta a kormányt.
- Nyugi...


Sziasztok! Hosszabbra gondoltam, de mivel így is 1 órán át írtam, asszem ennyi elég is. :D Pont közre jött. Hát igen.. az utolsó mondat nektek is szól: Nyugi...
Na megy Nyugi, Edward befejezi a mondatot, de majd csak a következő részben. Hosszú voltak a hétkőznapo, úgy hogy megyek is.
Sziasztok, Pux.